Fűzvölgy a Principális-csatorna völgyében, a
74-es főút szomszédságában, Nagykanizsától valamivel
több mint 10 kilométerre fekvő aprófalu.
A település története egészen a rómaiakig vezethető
vissza. Fűzvölgy térségében haladt ekkoriban a híres
Borostyánút, melynek maradványaira egy 1940-es
régészeti feltáráskor találtak rá. Ugyanekkor a
település határában egy római castrum (katonai
tábor) nyomait is felfedezték. A népvándorlás kora,
majd a magyar honfoglalás és államalapítás időszaka
nem bővelkedik írásos emlékekben Fűzvölggyel és
tágabb vidékével kapcsolatban. Fűzvölgy térségéről
az első írásos emlékek a XIII. századtól állnak
rendelkezésre.
De hogyan és honnan kerültek a svábok
erre a vidékre? Magyarországon ekkoriban a török
elleni küzdelem és a Rákóczi-szabadságharc
következtében fellépő népességveszteség miatt
elsősorban mezőgazdasági termelőkre volt szükség.
Ilyet pedig akkoriban leginkább a Német-római
Birodalomban a Rajna-folyó mente szolgáltatott.
Fűzvölgy mai lakosságának ősei nagy bizonyossággal a
Rajna-vidéki körzet Koblenz nevű városából, illetve
annak vidékéről kerültek Zalába. Valószínűleg jó
kapcsolatot ápolhattak a Metternich-családdal, s így
valósulhatott meg a Koblenz környéki németek Zalába
telepítése, melynek legvalószínűbb időpontja 1722.
Fűzvölgyet, Hosszúvölgyet és Magyarszentmiklóst
kizárólag ezek a telepesek népesítették be, a
szomszédos Obornakon és Homokkomáromban pedig a
megmaradt néhány lakos mellé települtek.
A
letelepedés után a mai Fűzvölgyet Freywis névre
keresztelték, mely a régi németben szabad,
megváltott rétet jelentett. 1744 újabb fontos év a
falu történetében, ekkor ugyanis Mária Terézia gróf
Batthyány Lajosnak adományozta az uradalmi
központot, Homokkomáromot, s vele együtt Fűzvölgyet,
s a többi sváb falut is. Fűzvölgy vidéke jórészt
homokos, azonban az itt lakók évtizedeken át
keményen dolgoztak azon, hogy a homokot termővé
tegyék. Fűzvölgynek már 1836-ban saját iskolája
volt, ahol magyar és német nyelven oktatták a
tanulókat.Felvetődik a kérdés: őrizték-e a
betelepített németek identitásukat még a 19. század
végén, vagy beolvadtak a környék magyarságába. Ezzel
kapcsolatban 1880-ból és 1890-ből állnak
rendelkezésre a legkorábbi népszámlálási adatok.
Ezek szerint 1880-ban Fűzvölgy 293 lakosából 28-an
(a lakosság 9,6%-a), 1890-ban pedig a 356-ból 13-an
(3,7%) vallotta magát német anyanyelvűnek.
A sváb
falvakban nemrég végzett kérdőíves felmérés
eredményei egyértelműen igazolják, hogy Fűzvölgyön
még az 1920-as, 1930-as években is éltek emberek,
akik bírták a német nyelvet, és családjukban
használták .A mögött, hogy az 1880-as és 1890-es
népszámlálás alkalmával (és a későbbiekben) szinte
senki sem vallotta magát német anyanyelvűnek, sokkal
inkább az asszimiláció állhat, mint az, hogy
egyáltalán nem ismerték volna a nyelvet. . Az itt
élők, bár ismerik múltjukat, valamilyen szinten még
használják nyelvüket, és őrzik szokásaikat, de
megélhetésüket lassan kétszáz éve ez a föld adja.
Sajátjukként gondozzák, művelik, felvirágoztatják
ezt a tájat. Egzisztenciát teremtettek maguknak a
környéken.
1995-ben településünk felvette a
kapcsolatot egykori származási helyünkkel Koblenzzel,
Balla Lőrincet, településünk lakóját, is ekkor
kértük fel, hogy írja meg a sváb falvak történetét,
Új hazában címmel.
Szálláslehetősé a szomszédos faluban, falusi
vendéglátás keretében lehetséges.
Kirándulási lehetőség van a környező
erdőkben és a falu szomszédságában lévő szőlőhegyen,
ahol borkóstolás is lehetséges.
Fűzvölgy zászlaja
Fűzvölgy címere |